Kedvenc terepfutó vidékünkön, a Ságvár-Nyim-Lulla közötti dombságon számtalan érdekesség bújik meg az erdőben. Az egyik ilyen a Kási-vár, amelyhez autóval nem, csak túrázva, vagy futva lehet eljutni.
“Kevesen tudják, hogy a Nyimi patak völgyében levő vár vidékünk második legépebben maradt erőssége. Sőt a legjobb védelmi helyzettel rendelkezik. Nemcsak a rendkívül kedvező földrajzi hely – a meredek, 245 m magas hegy; melynek tetejére épült- teszik szinte be-vehetetlenné, hanem nagy földből készült védőművei is. Építtetője ismeretlen. A majdnem szabályos kör alakú vár az Árpád-korban épülhetett, s védelmet nyújtott az alatta elterülő Kás falu lakóinak: Bár a települést csak 1229-ben említik először, a vár már az ezt megelőző században is állhatott. Ezt bizonyítják az előkerült kerámia töredékek. A falu a XIII. században a székesfehérvári káptalané. Hamarosan azonban már a nevezetes Csák nemzetség dudari ágáé. Azé a nemzetségé, mely 12 ágra oszlott; s a trencsényi ág leghíresebb sarja, Csák Máté. Egy évvel az Árpád-ház kihalása után a dudari ág három családja osztja föl egymás közt a kási birtokot. A Csák nemzetség tagjai a vértesszentkereszti kolostorba temetkeztek. Valamelyik sarj e nemzetségi monostornak adományozza Kast. 1424-ben birtokos még itt a fehérvári Szent Miklós prépostság, s a budai káptalan is. Ezen esztendőben említik először és utoljára határában a Nagyhegyen (mons Nagheg) várát. Aki feljutott ide, tanúsíthatja, hogy 570 éve pontosan fogalmaztak, valóban nagy ez a Nagyhegy. 1460-ban Kás fele része Torvei Ugrón kezében volt. E férfiú pecsétje is hitelesítette Hunyadi János kormányzóvá választásának iratát.”
“Aztán jött a török hódoltság kora. A közeli foki és endrédi török erősségek nem nyújtottak védelmet a portyázó magyar végváriak ellen. Fenyegető közelségben volt a Balaton túloldalán a tihanyi erősség. A Kási várnak kicsi az alapterülete. Hadászati jelentősége tehát igen csekély. Nem véletlen, hogy a törökök nem itt e különben jól védhető helyen hanem a közeli Ságváron kezdtek hozzá 1558-ban a várépítéshez. A pusztulástól Kast nem oltalmazhatta meg közeli vára sem. 1534-ben még a megye legnépesebb települései küzött van a maga 24 portájával, 1565-ben már pusztaként említi a török adóösszeírás.”
“Csodálatos látvány tárul szemünk elé. Egy majdnem szabályos csonka gúla alakú tető emelkedik meredeken és magasan. Magunk elé pillantva látjuk, hogy nem lesz könnyű feljutni rá, hisz kettős árokrendszer védi az erősséget. Néhol kb. 5 m mély és több mint 7 m széles. Felérkezve a tetőre szemügyre vehetjük azt a hatalmas sáncrendszert, mely a biztonságot szolgáltatta. Az ostromlóknak először az óriási szintkülönbséget kellett legyőzniük: 250 m-en 70 métert. A legmeredekebb oldal az északi és a keleti. Itt a váron kívül még egy-egy terasz szolgálta az eredményes védelmet. A bejárat a nyugati oldalon található. Rejtély azonban; hogy a szigetként kiemelkedő vártetőre hogyan vitték föl azokat a téglákat és köveket, melyekből az épület vagy épületeket készítették, illetve hogyan közlekedtek egyáltalán. Ugyanis mindegyik oldala egyformán meredek: A sáncok monumentálisak. Óriási munka lehetett ezt megcsinálni. Rengeteg kézre és sok esztendőre volt szükség míg elkészült.”
forrás: Tóth Tibor – Elfelejtett somogyi várak
A Kási-várat is megnézhetitek majd versenyünkön!