Kutyával versenyzünk – élmények, tapasztalatok, tippek

Karsai-Nagy Gabi

forrás: Hard Dog Race

Krisztián, én és Cucu egyszerre kezdtünk futni. Találtunk egy 5 km-re felkészítő, kezdőknek szóló edzéstervet, és gondoltuk, megpróbáljuk. Én régebben sosem szerettem futni, mert nem láttam, mi értelme; biciklizni sokkal élvezetesebb, de éppen valami változásra vágytam, és ez kapóra jött. Mára teljesen másképp gondolom – beszippantott a futóőrület. 🙂 Igaz, nem vagyok valami gyors, de legalább szeretem. A kutya pedig természetesen azonnal lendületbe hozott minket. 9 hónapos volt a kezdetekkor, amit korainak tartanék olyan esetben, amikor az ember már nem kezdő futó, de mivel a nulláról indultunk mi is, ez nem volt megterhelő a kutya fejlődésben lévő csontjainak, ízületeinek sem. Egy fiatal kutyánál fontos a fokozatosság. Eleinte csak rövideket fussunk vele, és lassan növeljük a távokat és a tempót!

A legeslegelső futóversenyen, amire beneveztünk, nem lehetett kutyával futni. Sőt, még a rendezvényterületre se vihettük be. Hogy miért ez a szabály több versenyen is, ezt azóta sem értem. Cucu így otthon maradt, mi pedig sajnáltuk, hogy kimarad a jóból, hiszen addigra már összeszokott futópárossá váltunk. Cserébe mondjuk kapott egy nagy velős csontot…

A második versenyen viszont már indulhatott – ez egy kis terepfutó verseny volt a Művészetek Völgye fesztivál keretében, ahol örömmel látták a négylábúakat is. Ő volt egyébként az egyetlen kutyaversenyző; vagy versenyző kutya… 🙂 Nem csak futni jöhetett, szabad bejárása volt minden koncertre és programra is, ezért (is) szeretjük a Művészetek Völgyét. Visszatérve a versenyre, mint kiderült, a rajtra még nem volt teljesen felkészülve, a körülötte hirtelen meginduló sok emberi lábtól megijedt, és inkább lefeküdt volna, de egy kis noszogatásra egy pillanat múlva már nem volt semmi gond, és vígan vágtázták végig Krisztiánnal az 5 km-es távot. Mindenesetre leszűrtük azt a tanulságot, hogy a eleinte nem szabad a tömeg közepéből rajtolni, mert könnyen rossz tapasztalatokat szerezhet a kutya, hanem inkább stresszmentesen a mezőny végéről. Ezt javasoljuk a mi versenyeinken is minden kezdő kutyás versenyzőnek.

Innen már nem volt megállás, a következő verseny a Hard Dog Race volt, abból is a Wild (több mint 12 km.). Ezt is Krisztiánnal teljesítették. Ami biztos, kutyánk kedve egyáltalán nem ment el a versenyzéstől a dagonyázás, akadálymászás és a meredek emelkedők ellenére sem, sőt!

forrás: Hard Dog Race

A legnagyobb kihívás itt a többi kutya jelenléte volt, különösen a rajt előtt, hiszen ott viszonylag nyugodtan kellene várakozni sok kutya társaságában. Akik ezért szintén nem nyugodtak. Jó kis szocializációs edzés ez, hiszen itt jól kell viselkedni más kutyák társaságában, ami – valljuk be – nem megy minden ebtársnak. Cucunak se volt egyszerű, de versenyről-versenyre fejlődött ezen a téren is. Amint elindult a menet, már nem számított senki és semmi, csak a menés! Cucu ugyanis nagyon szeret versenyezni, ez hamar kiderült. Rettentően élvezi, hogy lehagyhat másokat, főleg, ha azok kutyák. Még mi is meglepődtünk azon, mennyire igyekszik. Olyankor “szánhúzóként” eléggé besegít a futásban az utána kötött embernek is.

/forrás: www.tihanysport.com/

Télen, már én is megkaphattam versenytársnak Cucut, együtt indultunk Tihanyban egy havas, jeges hegyi pályán. Itt is vitte a versenyszellem, de a verseny vége felé már jobban érdekelte, hogy mi van a bokrok között, meg a Belső-tó partján legelő szürkemarhák is nagyon izgalmasnak tűntek. Az egyik futótárs meg is jegyezte, hogy kolbászt kellene lógatni elé, és akkor végig vágtázna! 🙂 Ezen a versenyen (ahogy a mi versenyeinken is így van) a frissítőpontokon a kutyáknak is volt frissítés. Külön tálakban helyeztek ki vizet az állatoknak. Itt szembesültünk azzal, hogy bizony a mi kutyánk finnyás, és nem hajlandó inni olyan tálból, amiből más kutya már ivott (megjegyzem, az állott, algás, sáros pocsolya vizét bezzeg issza). Azóta mindig van nálam egy kis tálka, amiből megitathatom. Az itatásra nagyon kell figyelni, különösen nyáron! Mivel a kutyák nem izzadnak, lihegéssel hűtik magukat, ami közben sok vizet párologtatnak el. Ezt pótolni kell ivással! Figyelni szoktuk a patakokat, forrásokat is amikor erdőben futunk. Ezekbe akár bele is feküdhet, mert egy kis hashűtéstől teljesen új erőre tud kapni. Táplálékot viszont ne adjunk futás közben neki, se közvetlenül előtte. A kutyák emésztése máshogy működik, mint az emberé, nem igényli a közvetlen utánpótlást akkor sem, amikor nagy igénybevételnek van kitéve. A víz a legjobb frissítő számára mindig és mindenhol! Futás után persze már kaphat jutalomfalatokat, és azt is érdemes a mindennapos etetésénél figyelembe venni, hogy a rendszeresen futó, sportoló kutyáknak több kalóriára van szüksége. Tápokból érdemes az „aktív” vagy “sport” jelzéssel ellátott, magasabb zsír tartalmúak közül válogatni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük