“Ez ugyanaz a blues…” – Racka Wellness Trail

„Ez ugyanaz a blues, amit tegnap játszottam…” – énekli Ferenczy György a telefonra beállított ébresztőt. Reggel 5 óra, kelni kell, mert ma verseny. Irány a kocsi – a Mecsek – az Erdei Fürdő…

Néhány óra múlva gyönyörű napos az idő, mégis otthagyod a medencét és a hideg italt, hiszen hamarosan rajtolsz. Futni jöttél, győzni jöttél, a fürdés és a jó kaják megvárnak.

Barátaiddal és a többi elszánt futóval együtt bemelegítesz, beállsz a rajtba.

Lehet, hogy a hosszabb távra kellett volna nevezz, de úgy érzed, most egy gyors kör kell, és a hosszabb táv amúgy is korábban indult…

Még kiintegetsz a neked szurkolóknak, akik a napágyaknál várnak rád. A tekinteted megakad a legnagyobb versenytársadon, látod, hogy Ő is észrevett. Most te leszel a jobb! Ságváron lefutott két perccel, itt a revans ideje!

Eljött a pillanat, elrajtoltok! Ezen a távon tudod hogy tolhatod neki ahogy bírod. De tudod azt is, hogy a Mecsek nem viccel; szintből nem lesz hiány!

Rövid, de gyors vízszintes szakasz után hirtelen jobb kanyar, és már a hűs erdőben vagy. Patakot keresztezel, és eléd tárul az első emelkedő.

Lehagytad az egyenesben? Hátra nézel, abban a pillanatba megelőz balról és nekivág a hegynek. Utána iramodsz!

Az emelkedő hosszú, az út keskeny, alig fértek el egymás mellett, hagyod, hogy kifussa magát. Egyenletesen veszed a levegőt, tudod, hogy hosszú a felfelé. Te nem futhatod el magad már az elején.

Kicsit körülnézel, és elámulsz, az erdő szépségén! Ez nem a Bakony, nagyon nem a Mátra. Ez valahogy egészen más, leírhatatlan. A domborzat hirtelen vált, a növényzet sűrű, a pálya mégis könnyen futható, érzed, hogy nagyon fekszik a terep.

A pulzusod már fent, a vér a lábaidban lent, léped felfelé, és megpillantasz valamit a távolban, a fák között. A Márévár? Biztosan az, de még mesze van, és még feljebb!

Aszfaltos út mellé érsz, de a te utad magasan visz, rálátsz a felfelé tartó emberekre. Ide a többség autóval jön. Papa visszakapcsol kettesbe; hármasban nem megy ki a 85 lóerő. Téged viszont más hajt, nem a benzin. Te nem, kapcsolsz vissza, már közel a vár, tudod, hogy tisztás lesz fent és ott előzhetsz!

Végre felérsz, és megpillantod a várat. Körbe szeretnéd járni, be szeretnél menni, fényképeznél is, hiszen a kilátás a várból páratlan.  De látod, ahogy Ő előtted felér. Kifulladt, pedig már vége az emelkedőnek. Erőt veszel magadon, és megelőzöd.

Itt a megváltás, a sík terep. Persze csak azért mert éppen egy szintvonalon futsz.

Rendeződhetne a pulzusod, de az emelkedő utáni sík azért jó, mert végre gyorsítani lehet. Még egyszer hátra pillantasz a várra. Ide még úgyis feljössz ide a versen után.

Már nincs előtted más, akit követhetnél, csak a szalagozás és az órán a track mutatja az utat.

A következő lejtő pedig azért jó, mert még tovább lehet gyorsítani. Hamarosan itt a frissítőpont.

Átkelsz a patakon és megállsz egy pillanatra. Előveszed a futópoharad és a frissítő ponton feltöltöd. Próbálod lassítani a lélegzeted, hogy inni tudj. Futó hátizsák? Nem hoztad, rövid távra nem kell. Neki bezzeg van, ezért a frissítőponton meg sem áll! Nabazz…

Mire a gondolat átvillan az agyadon, ismét megelőzött. Jó formában van, de Ságvár után nem futhat le megint!

Elteszed a poharad és ismét neki iramodsz. Rövid, de könyörtelen emelkedő tornyosul eléd, látszik, hogy vizfolyás mélyítette. A terep itt nehéz, vigyázol a bokádra.

Az emelkedő aztán sem ér véget, csak egy kicsit szelídebb lesz, ismét felveszed a futó tempót. Az út szélesebb mint eddig, fej-fej mellett haladtok.

A táv félén már túl vagytok, fáradsz, de húz a büszkeség, és persze a jó kaja gondolata, meg a strand.

És végre eljön a kedvenc részed! Nagyon kellemes lejtő borul eléd. Nem sziklás, nem kavicsos, tökéletes. A meredeksége pont olyan, hogy iszonyat tempót diktálhatsz. Ő fékezi magát, te nem. Lehagyod.

Meglátod a falut, de még magasabban vagy. Futsz tovább, a távolság egyre nő köztetek.

Már látszik az Erdei Fürdő. Hamarosan meghallod a neked szurkolókat, és a zenét (persze ez is ugyanaz a blues…) téged várnak. Megérzed a finom illatokat, és már szinte érzed a kedvenc italod ízét is; nem volt idő normálisan inni a frissítőponton…

Meglátod a célt, hátra már nem pillantasz, tudod, hogy sikerült. Átlibbensz. Kifújod magad, átadod magad a hangulatnak, ekkor Ő is befut.

„Egy-egy” mondja, és nevettek. Végre be is mutatkoztok egymásnak.

Meghív egy italra a strandon, miközben megbeszélitek a futást.

Az idén még hátra van az Ördöglakat Trail Ajkán, ott dől majd el minden. Most már Ő is biztosan nyerni akar, neked sem szabad ellazázni a felkészülés. Azt hallottad az Ördöglakat eléggé egyedi lesz. Izgi…

A verseny már mögötted, de a napnak még nincs vége. Ebéd után belemerülsz a hűsítő vízbe, sütteted magad a napon. Te már a medencéből nézed, ahogy a meggyötört futótársak beérnek a leghosszabb távról.

A szemhéjad kezd elnehezedni; mit árthat egy kis szundítás a fák alatt…

„Ez ugyanaz a blues, amit tegnap játszottam…” – énekli Ferenczy György a telefonra beállított ébresztőt. Te pedig már megint a Racka Wellness Trail-ről álmodtál, mint már ki tudja hányadik alkalommal. Álmodban nincs vírus-helyzet és nem halasztották el a Black Sheep Trail-t augusztusra. Ezért minden reggel arcul csap a valóság. 8 óra van, kelni kell, és a “homeoffice” előtt még futni egyet távol mindenkitől…

/Karsai Dániel/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük