Gyakran futunk kutyával a Sió partján. Szint nincs, mégis változatos. Lehet, hogy erre felé is kellene rendezni egy versenyt?!
Címke: kutyás futás
Kutyával versenyzünk – élmények, tapasztalatok, tippek
Karsai-Nagy Gabi
Krisztián, én és Cucu egyszerre kezdtünk futni. Találtunk egy 5 km-re felkészítő, kezdőknek szóló edzéstervet, és gondoltuk, megpróbáljuk. Én régebben sosem szerettem futni, mert nem láttam, mi értelme; biciklizni sokkal élvezetesebb, de éppen valami változásra vágytam, és ez kapóra jött. Mára teljesen másképp gondolom – beszippantott a futóőrület. 🙂 Igaz, nem vagyok valami gyors, de legalább szeretem. A kutya pedig természetesen azonnal lendületbe hozott minket. 9 hónapos volt a kezdetekkor, amit korainak tartanék olyan esetben, amikor az ember már nem kezdő futó, de mivel a nulláról indultunk mi is, ez nem volt megterhelő a kutya fejlődésben lévő csontjainak, ízületeinek sem. Egy fiatal kutyánál fontos a fokozatosság. Eleinte csak rövideket fussunk vele, és lassan növeljük a távokat és a tempót!
A legeslegelső futóversenyen, amire beneveztünk, nem lehetett kutyával futni. Sőt, még a rendezvényterületre se vihettük be. Hogy miért ez a szabály több versenyen is, ezt azóta sem értem. Cucu így otthon maradt, mi pedig sajnáltuk, hogy kimarad a jóból, hiszen addigra már összeszokott futópárossá váltunk. Cserébe mondjuk kapott egy nagy velős csontot…
A második versenyen viszont már indulhatott – ez egy kis terepfutó verseny volt a Művészetek Völgye fesztivál keretében, ahol örömmel látták a négylábúakat is. Ő volt egyébként az egyetlen kutyaversenyző; vagy versenyző kutya… 🙂 Nem csak futni jöhetett, szabad bejárása volt minden koncertre és programra is, ezért (is) szeretjük a Művészetek Völgyét. Visszatérve a versenyre, mint kiderült, a rajtra még nem volt teljesen felkészülve, a körülötte hirtelen meginduló sok emberi lábtól megijedt, és inkább lefeküdt volna, de egy kis noszogatásra egy pillanat múlva már nem volt semmi gond, és vígan vágtázták végig Krisztiánnal az 5 km-es távot. Mindenesetre leszűrtük azt a tanulságot, hogy a eleinte nem szabad a tömeg közepéből rajtolni, mert könnyen rossz tapasztalatokat szerezhet a kutya, hanem inkább stresszmentesen a mezőny végéről. Ezt javasoljuk a mi versenyeinken is minden kezdő kutyás versenyzőnek.
Innen már nem volt megállás, a következő verseny a Hard Dog Race volt, abból is a Wild (több mint 12 km.). Ezt is Krisztiánnal teljesítették. Ami biztos, kutyánk kedve egyáltalán nem ment el a versenyzéstől a dagonyázás, akadálymászás és a meredek emelkedők ellenére sem, sőt!
A legnagyobb kihívás itt a többi kutya jelenléte volt, különösen a rajt előtt, hiszen ott viszonylag nyugodtan kellene várakozni sok kutya társaságában. Akik ezért szintén nem nyugodtak. Jó kis szocializációs edzés ez, hiszen itt jól kell viselkedni más kutyák társaságában, ami – valljuk be – nem megy minden ebtársnak. Cucunak se volt egyszerű, de versenyről-versenyre fejlődött ezen a téren is. Amint elindult a menet, már nem számított senki és semmi, csak a menés! Cucu ugyanis nagyon szeret versenyezni, ez hamar kiderült. Rettentően élvezi, hogy lehagyhat másokat, főleg, ha azok kutyák. Még mi is meglepődtünk azon, mennyire igyekszik. Olyankor “szánhúzóként” eléggé besegít a futásban az utána kötött embernek is.
Télen, már én is megkaphattam versenytársnak Cucut, együtt indultunk Tihanyban egy havas, jeges hegyi pályán. Itt is vitte a versenyszellem, de a verseny vége felé már jobban érdekelte, hogy mi van a bokrok között, meg a Belső-tó partján legelő szürkemarhák is nagyon izgalmasnak tűntek. Az egyik futótárs meg is jegyezte, hogy kolbászt kellene lógatni elé, és akkor végig vágtázna! 🙂 Ezen a versenyen (ahogy a mi versenyeinken is így van) a frissítőpontokon a kutyáknak is volt frissítés. Külön tálakban helyeztek ki vizet az állatoknak. Itt szembesültünk azzal, hogy bizony a mi kutyánk finnyás, és nem hajlandó inni olyan tálból, amiből más kutya már ivott (megjegyzem, az állott, algás, sáros pocsolya vizét bezzeg issza). Azóta mindig van nálam egy kis tálka, amiből megitathatom. Az itatásra nagyon kell figyelni, különösen nyáron! Mivel a kutyák nem izzadnak, lihegéssel hűtik magukat, ami közben sok vizet párologtatnak el. Ezt pótolni kell ivással! Figyelni szoktuk a patakokat, forrásokat is amikor erdőben futunk. Ezekbe akár bele is feküdhet, mert egy kis hashűtéstől teljesen új erőre tud kapni. Táplálékot viszont ne adjunk futás közben neki, se közvetlenül előtte. A kutyák emésztése máshogy működik, mint az emberé, nem igényli a közvetlen utánpótlást akkor sem, amikor nagy igénybevételnek van kitéve. A víz a legjobb frissítő számára mindig és mindenhol! Futás után persze már kaphat jutalomfalatokat, és azt is érdemes a mindennapos etetésénél figyelembe venni, hogy a rendszeresen futó, sportoló kutyáknak több kalóriára van szüksége. Tápokból érdemes az „aktív” vagy “sport” jelzéssel ellátott, magasabb zsír tartalmúak közül válogatni.
Ne a kutya elől fuss, hanem vele. Hogyiskell?
Szeretnél a kutyáddal futni, de a megválaszolatlan kérdések… Hogy vágj bele? Hogy vágjon az eb? Hogyan készülj fel az első kutyás versenyre? Most megtudhatod.
Hogyan, hogyan… elkezdek futni, a kutya pedig jön velem – mondhatnánk, de ez nem ilyen egyszerű. A legjobb eset, ha a kutya póráz nélkül, szabadon futhat körülöttünk, de ez sajnos a legtöbb esetben nem lehetséges, de legalábbis nem szabályos. Ha bárhol, bármikor így lehetne, ez a cikk itt véget is érhetne; illetve arról kellene szólnia, hogy miképp tanítsd meg rá, hogy mindig visszajöjjön hozzád. De ha komolyan gondolod a kutyával futást, akkor bizony meg kell tanulni együtt, pórázzal futni. Ha pedig versenyezni is akartok együtt, elengedhetetlen, hogy összeszokott futópáros legyetek.
1. A kutyának is kell futófelszerelés
Megfelelő felszereléssel könnyebben megy a tanulás. Először is: a kutyának kell egy hám. Nem jó, ha a nyakánál fogva rángatod futás közben, hiszen nem árt, ha ő is élvezi a mozgást, ezért nem ajánlott a nyakörv. Hámban a kutya szabadabban mozoghat, és a fojtogatás is elmarad. Nem mindegy, milyet választasz, fontos, hogy a kutyád szabadon tudjon benne mozogni. (Hogy mi milyen hámot használunk, és miért azt, és hogy jutottunk idáig… arról egy következő cikkben írok.)
Másodszor: a gazda derekára kell egy futóöv – amire egy rugalmas futópóráz csatolható – így már össze is vagytok kötve. Hidd el, a sima póráz kézben tartva nem kényelmes, akadályoz téged a futásban, és a kutya könnyebben kizökkent a ritmusodból, ha az egyik kezedben ott a póráz. A derekadra kötve ez sokkal kisebb eséllyel történik meg. Emellett a futópórázok általában rugalmasak, ami azért hasznos, mert előfordulhat, hogy a kutya hirtelen megugrik, például azért mert meglát egy nyulat a mezőn, vagy éppen pont ott kell egy fát lepisilni, a rántást pedig az ilyen póráz némileg csillapítani tudja.
2. Futáspróba – vajon szeret futni a kutyám?
Nos, így felszerszámozva elindulhattok az első közös futásra. Lehet, hogy nem lesz zökkenőmentes, és kiderülhet, hogy a kutyád ezt nem akarja. Nem minden kutya „futóbolond”, ezért ha úgy látod, nem szereti, inkább ne erőltesd. De most lássuk, mi történik, ha a kutyád szeret futni!
3. Fussunk neki! – tippek a könnyű összeszokáshoz
Az ideális futásnak úgy kellene kinéznie, hogy a kutyád szépen fut előtted, a te tempódra ráérezve. A póráz pedig csak épp annyira feszül, hogy a kutya érezze a tempódat rajta keresztül. Így mindenki boldog. A kutyád először valószínűleg nem akar majd előtted futni, nem érti, miért úgy kellene, hiszen séta közben nem az az elvárás, hogy előtted menjen, ezért inkább futna melletted, vagy ugrálna fel rád, vagy egerekre vadászva jobbra-balra. És az is előfordulhat, hogy hirtelen lefékez, mert kisebb-nagyobb dolga akad. Ez utóbbit nehéz kivédeni, de egy rutinos futó-gazdi idejében veszi a jelzést. Az előttünk futásra könnyen rá lehet venni a kutyát. Hamar rájön, mit akarsz, ha kocogás közben mindig mögé kerülve próbálod futásra biztatni. Lehet, hogy furcsán néz majd rád, hogy miért akarsz a “sarkára taposni”, de biztasd a „menj” vagy „fuss” parancsszóval, és dicsérettel, amikor előtted megy, és előbb-utóbb beindul az igazi futás! Később pedig a “balra” – “jobbra” – “állj” parancsszavakat is érdemes megtanítani, és különösen jól jön a “lassan” jelentésének a megtanítása is, amikor egy meredek erdei lejtőn kiderül, hogy a kutyád mennyivel gyorsabban tud futni nálad.
Mi mudival futunk. Az az általános vélemény a fajtáról, hogy futóbolondok, ez pedig a mi kutyánkra is igaz. Majd szétveti a boldogság, amikor előkerül a hám, mert akkor már tudja, jó dolog következik. A versenyzést pedig egyenesen imádja, rendkívül kompetitív, lelkesen akar előzni még olyankor is, amikor én nem biztos, hogy bírok. Krisztiánnal felváltva futunk vele, így mindegyikünkhöz jól alkalmazkodik. A futást együtt kezdtem a kutyával, és szépen lassan edződtünk meg, nem túlterhelve az akkor még fejlődésben lévő ízületeit. Ugyanis az sem mindegy, hogy a kutyád milyen idős, amikor elkezdtek futni. A mi futótörténetünkről is készül majd egy cikk…
/Gabi/
A versenyeinken természetesen kutyával is futhattok majd. Úgyhogy ezért is érdemes elkezdeni tréningezni az ebet! 🙂